Az állatok végül ma, hajnali egy körül érkeztek meg, de legalább megérkeztek. Nem is igazán tehenek, inkább ökrök voltak, nagy, kesze-kusza szarvakkal. És sokan, nagyon sokan voltak, el sem tudtam képzelni, hogyan fognak mind-mind felférni a hajóra. Arról nem is beszélve, hogy kecskéket is láttam, valaki (egy pásztor a kikötőben) a "tehenek" mögött terelte őket felénk. Furcsa látvány volt mindez az éjszaka közepén. Egyszercsak megjelent egy hatalmas állatcsorda bőgve, hangoskodva, s a pásztorok, vagy akárkicsodák is legyenek, egyesével feltereleték őket a hajóra. A művelet fél kettőkor kezdődött, és láthatóan nagyon, nagyon lassan haladt.

Úgy döntöttem, hogy nem várom meg a "műsor" végét, inkább megpóbálok aliudni. Az egyik matróz látta, hogy éppen keresem a helyem a krumpli között, s úgy döntött, megpróbál kicsit segíteni. Együttes erővel átrendeztük a krumplit, és kibontottunk egy összetekert matracot. Nem akartam megkérdezni, hogy örülni fog-e a tulaj annak, hogy a szállítás mellett ki is próbáljuk a matracát, különbenis, a fémhulladékon történő szállítás után nem gondoltam, hogy majd én fogok benne komolyabb károkat okozni.

Azaz, lett végül valami ágy-szerű dolgom, egy félig kigönygyölt, még mindig befóliázott matrac a krumpli között, amit megosztottam egyetlen másik fehér társammal. Valamikor el is aludtam úgy három felé a közelben búgó generátor és a "tehenek" hangjára, lágyan ringatózva a kikötő békés vizén.

Öt körül ébredtem, szerintem sok-sok tényező eredményeképp. Az egyik az volt, hogy elindultunk, és a hullámok egyre erősebbek lettek, a hajó pedig egyre komolyabban, egyre vadabbul kezdett hánykolódni. A másik az volt, hogy a generátor közeli búgása megszűnt ugyan, de csak azért, hogy átadhassa helyét a sokkal hangosabb motornak, ami nagyon úgy tűnt, hogy éppen alattunk volt. Aminek volt két nem kívánt mellékhatása: az iszonyatos meleg és a diesel-gőz, ami a kis zugot teljesen betöltötte. Hamar hányingerem lett, ahogy felültem, és kinéztem a tengerre.

Megpróbáltam keresni egy helyet, ahol nincs bűz, és ahol leülhetek, kihajtottam a fejem a korláton, becsuktam a szemem, és csendben szenvedtem. Igyekeztem nem gondolni arra a pillanatra, amikor úgy döntöttem, nem veszek tengeri betegség elleni tablettát, mivel eddig soha nem volt problémám a tengeren. Hát ma volt, még mindig nem érzem magam túl jól. Többnyire a szabad levegőn töltöttem összeroskadva, vagy hálózsákomon magzatpózba zsugorodva a napot. Kiderült ugyan, hogy kapunk enni, azaz nem lesz ezzel probléma, de természetesen nem tudtam ételre gondolni. Egész nap nem ettem, és nem is történt sok dolog, lévén többnyire csukott szemmel vegetáltam valahol. Így estére kezdek jobban lenni, úgy tűnik, hogy kezd kiszellőzni belőlem a diesel-gőz. De az tudom, hogy nem alhatok többet az "ágyamban" kersetnem magamnak egy sarkot a híd mellett, ahol nem vagyok nagyon útban, kardondobozbol megagyaztam magamnak, s ott fogom tölteni az éjszakát. Reméljük nem fog esni az eső...