Az élet Madagaszkáron is egy véget nem érő harc mindenkinek. Csakhogy ez a harc itt-ott azért különbözik ám egymástól. Nézzünk hát néhány jellegzetes példát:

1. Morengy
Tradícionális malagaszi (madagaszkári) box-szerű harcművészet. Minden ütés-típus megengedett megkötések nélkül. Lényegében minden ütés a test valamely létfontosságú részét célozza. Mivel nem ritka, hogy az egyik küzdő fél a "viadal" során meghal, külön törvény vonatkozik a gyakori harcokra.
 

2. Capoeira Madagascariensis
Eredetileg a 16. századi brazil harcművészeti játék, melyet a rabszolgák alakítottak ki. A játékot a malagaszi gyerekek továbbvitték, és továbbfejlesztették, bár az alapvető szabályok megmaradtak. Az alábbi képeken jól látszik, hogy a zene, a ritmus fontossága megmaradt, az ütemet biztosító síppal a szájában mutatja be a formagyakorlatot a "fighting circle" vezetője.
 

3. Cselgáncs (pontosabban Street Fight)
A cselgáncs vagy dzsúdó (japánul , nyugaton judo) a 19. század végén született japán küzdősport. Jellemzői a test-test elleni harc, az ellenfél földre dobása, gáncsolása, földön való leszorítása, karjának kifeszítése, illetve az ellenfél fojtása. A malagaszi gyerekek ezt a harcművészetet is előszeretettel űzik. Mivel az összecsapások többsége az utcán, informális keretek közt zajlik, a hagyományos szabályok használata kezd kikopni, helyette az "Egy szabály van, hogy nincs szabály" mentalitás látszik széles körben elterjedni.