Eljött az utolsó munkanap, még egy nagy zsiráf belga sör este, és utána semmi sem állhat annak az útjába, hogy belegondoljak mit is fogok hamarosan csinálni. Valahol, nagyon-nagyon mélyen sejtem én, hogy elutazom Afrikába, majd onnan még valahova messze, és mindeközben valószínűleg sok esőerdő állat és ember (vagy ember-állat) fog az utamba kerülni (remélem ám, hogy így lesz).

Mindezt most még csak sejtem, mint ahogyan azt is, hogy még mennyi mindent kellene elintéznem a rám váró utolsó három hétköznapon. De jó, hogy ez utóbbit is csak sejtem, ha tudnám valószínűleg nem írnék, hanem éppen bankban, vagy boltban, vagy valami hasznosabb helyen lennék, és az utazás szempontjából még inkább hasznos dolgokat csinálnék. De most ez így pont jó...

Nyugi van, lassan egyedül maradva az irodában várok egy mailt, hogy az idei év utolsó médiatervét összerakhassam, majd összeszedjem minden cuccom, legyen az öltönynadrág, kisegér (nem él, és hasznos a laptophoz), notesz, könyv... Hű, a szennyest is igazán hazavihetném... No mindegy. Nyugalom van, az a lényeg, és az, hogy először érzem azt, hogy hamarosan minden figyelmem az útra és a három literes self-service söröcskémre fordíthatom... Ami nem egy rossz érzés, de nem a megszabadulás érzése, sokkal inkább a jól végzett munkáé, a jól végzett jó munkáé. Percek kérdése és minden "ügyem" végére pont kerül, átadom az elérhetőségeket a szerveren, megköszönöm a munkát, a lehetőséget. A lehetőséget a tanulásra, a segítséget az utazáshoz, a barátságot.

S ezután nem marad más hátra, mint hátradőlni, tarkómra fonni a kezem, felnézni a plafonra, és kimondani hangosan:

TÖBBET NEM DOLGOZOM MÁR IDÉN!

Azért ez nem lesz rossz szerintem, bár már rég próbáltam hasonlót, majd három éve utoljára. Addig is álljon itt egy előzetes kép, egy térkép, vicces fejekkel, melyek olyan helyeket jelölnek, ahova szeretnék eljutni. De maradjon is ez csupán egy vicces kép, hiszen semmi esetre sem törekszik tervnek lenni, mint ahogyan én sem törekszem terveket szövögetni. Egy hét múlva Kenya, utána pedig lesz, ami lesz. 

Tehát utolsó karcsapások indulnak, közel a cél. A cél pedig ugyebár mindig egy új út kezdete...